Velencét senkinek sem kell bemutatni, a lagúnák városáról már mindenki hallott. Kívülről fújják a fő látnivalókat azok is, akiknek még nem volt szerencséjük személyesen meglátogatni az Adria királynőjét. Velence azonban sokkal több, mint a Szent Márk tér és a gondolák, de a mélyebb rétegeinek felfedezéséhez máshonnan kell megközelítenünk. Mutatjuk, hogyan!

Természetesen a pénztárcánktól is függ a dolog, legalábbis az első pont. Ha van rá mód, szálljunk meg Velencében. Vagyis ne Mestrében, ne Lidóban és ne a környező városkákban. Természetesen ezeken a településeken olcsóbb a szállás és viszonylag gyorsan el lehet jutni a szigetek bejáratához, de ha a költségvetés engedi, legalább 1-2 éjszakát töltsünk el Velencében, főként, ha tudjuk, valószínűleg nem fogunk később visszatérni a lagúnák városába. Hogy ez miért fontos, arra hamarosan kitérünk!

Kerüljük a fő turisztikai látványosságokat! Ha szeretnénk igazán megismerni Velencét, azt nem a Szent Márk téren fogjuk, ahol a galambetető és erőszakosan rózsát áruló indiaiakat fogjuk kerülgetni. Szó szerint vesszünk el a szűk utcákon! Mivel szigetről van szó, túl messzire nem kódoroghatunk el, de megismerhetjük a velenceiek mindennapjait és a városka hangulatát.

Legyünk türelmesek! Velencéhez idő kell! Lehetőleg olyan idő, ami nincs előre megtervezve, mert minden zugában meglepetések várnak ránk. Könnyebb élvezni az elveszettséget, ha nem kell azon aggódnunk, hogy odaérünk-e időben az adott múzeumhoz vagy látványossághoz. A furcsa utcatáblák is „segítenek” az elveszésben, hiszen csak a kerület neve és egy házszám van rajtuk, az pedig édeskevés a magunkfajta turistáknak. Ha konkrét helyekre akarunk eljutni, mint például egy eldugott pasztázó a sziget sarkában, használjuk az előre letöltött térképet a telefonunkon és a GPS-t, amely jelzi, hol vagyunk éppen.

Lássuk Velencét teljes pompájában, amikor a legszebb arcát mutatja! Ennek két módja van: kora reggel, mikor turisták többsége még nem kerekedett fel, illetve a hatalmas tengerjárók még nem érkeztek meg, illetve este, amikor a többség már nyugovóra tért vagy elhagyta a kikötőt. Ekkor hallható a város természetes morajlása, s egyfajta idilli békesség lengi be Velencét.

Végezetül, élvezzük a gasztronómiát! Ne elégedjünk meg egy gyors pizzával, keressük fel az eldugottabb helyeket, ahol a helyiek is falatoznak. Ha egy étterem menüje túl sok nyelvre van lefordítva, zsúfolt helyen van, valaki a bejáratnál invitálja be a vendégeket, inkább álljunk tovább!

S még egy tipp! A gondolázás előtt feltétlenül állapodjunk meg az útvonalban és a csónakázás időtartamában!

Összefoglalva, Velence esetében némileg lemondhatunk a tudatosságról, legalábbis 1-2 nap erejéig mindenképpen érdemes, hiszen így ismerhetjük meg igazán ezt a csodás várost! S mivel a város folyamatosan süllyed, keressük fel mihamarabb, hisz ki tudja, meddig gyönyörködhetünk még benne!?